Umberto Eco: Baudolino

Ez is érdekes könyv a maga nemében, habár a világa távolról sem fogott meg annyira, mint pl. A Rózsa nevéé. Játék ez is: hogyan nézett volna ki egy jópofa kalandor életútja, aki életének egy részét az olaszországi háborúzgatásokkal, másik részét pedig a Kelet felfedezésével töltötte volna az 1100-as évek környékén? És itt Kelet alatt az akkori fogalmak szerinti, elképesztő kreatúrákkal, kőfolyókkal, egylábú népekkel megrakott vidéket kell érteni valahol a lapos föld széle felé... A valóság keveredik a fantasztikummal, az író meg össze-összekacsint velünk: hiszen ez a szimpatikus Baudolino alapvetően született hazudozó!

Az egészben az az érdekes, hogy hogyan látták akkor a világot az emberek, mi mindent hozzáképzeltek, és valahol bújkál az a kérdés is, hogy a mai ismeretek arról a korról mennyiben alapozódnak tényekre és mennyiben akkori kitalációkra, politikai okok miatt gyártott "okmányokra".

Nehézségek: nekem egy kicsit túl masszív volt a keleti utazás... ízlések és pofonok, az én agyam elfárad a fantasztikus világok leírásában.